Túrabeszámoló egy téli bushcraft tantúráról
Élményekkel és értékes bushcraft tudással feltöltött hétvégén vagyok túl.
Hiszen az elmúlt 2 napot Heim Tankréd (HTanki) Téli táborozási és bushcraft ismeretek tantúráján töltöttem a Börzsönyben.
Ki ez a Tanki?
Ha még nem hallottad Tanki nevét, akkor nem néztél elég bushcraft videót a YouTube-on (javaslom keresd fel a csatornáját ezügyben).
Tanki zempléni gyerekként kezdte a természettel való kapcsolatát, amit évtizedes, hivatásos vadászként töltött időszakkal mélyített.
Természetszeretete a túravezetések és a bushcraft irányába terelte, és ezt az irányt azóta is tartja.
Nem mellesleg vadkempingezve (mindössze 14 éjszakát töltött szálláshelyen a 48 nap alatt) tolta végig az „országos kéket” saját magának készített hátizsákkal, anorákkal és ponyvamenedékkel (azaz Remete Kelmékkel).
Ráadásul télen.
Megszerzett tudását túravezető képzések oktatójaként, YouTube csatornáján videók sokaságával és aktív túravezetőként adja át őszinte lelkesedéssel.
Az én szemszögemből Tanki a magyarok Paul Kirtley-je (ha mond ez a név valamit).
Miről szólt ez a téli bushcraft tantúra?
A túra ívét a téli táborozás és a kapcsolódó bushcraft ismeretek átadása adta.
Tehát minden, amit tapasztaltunk, tanultunk, az erre az ívre lett számomra tökéletesen felépítve.
Előzetesen azt gondoltam, hogy túrázunk kicsit, meg táborozunk, aztán közben kapunk néhány érdekes gondolatot egy-egy látott dologról, vagy felmerülő témáról.
Hatalmasat tévedtem, ami pozitívum.
Az egész tantúra úgy lett felépítve, hogy a tudásátadás a gyakorlatban is alkalmazható módon, és a természetes „túrázás-táborozás menetrend” szerint történjen.
Éppen ezért nem voltak élesen elkülönülő oktatási és tábori élet szekciók.
Ehelyett a lehető legtermészetesebben simult az oktatás a túrázás és a táborozás gyakorlatába.
A túraleírás alapján máris érteni fogod, hogy mire gondolok.
Hátizsákot fel, ide nagyobb zsák kell!
Hogyan épült fel a bushcraft tantúra?
Kis csapatunk február 26-án, fél 11 magasságában indult el Diósjenőről a börzsönyi hegyek rejtekébe.
Gyors eligazítás után, némi szintet és távot magunk mögött hagyva megálltunk szusszanni, egy-két ruharéteget letenni. És ide simult be az első „oktatási etap”.
Térképolvasás és tájékozódás
A tájékozódás sokkal kevésbé gyakori téma bushcraft körökben, mint a „késpornó”, ami hatalmas hiba.
Hiszen az, hogy megtudjam határozni hol vagyok, hová akarok eljutni és hogyan jutok oda, alapvető fontosságú bushcraft ismeret.
Itt az alapvető (túra)térkép ismeretek után olyan fontos kérdések megválaszolásával töltöttük a pihenőt, mint:
– Hogyan használjuk a tájolót?
– Hogyan érdemes tájékozódni túratérképpel?
– Hogyan lehet hatékonyan használni akár több évtizedes térképeket?
– Hogyan lehet táborhelyet választani mindössze a térkép ismerete segítségével?
Tehát némi szénhidrát elmajszolása közben arra a logikus és aktuális kérdésre kerestük (és találtuk meg) a választ, hogy amikor úton vagyunk és helyismeret nélkül kell belőni egy táborhelyet éjszakára, akkor azt hogyan tudjuk sikerrel megoldni, majd odanavigálni…mindössze egy térképpel és egy tájolóval.
Megvolt a „hová”, megvolt a „merre”, mehetünk tovább!
Gyűjtögetés a táborhely felé
A természetben akkor tudunk igazán jól boldogulni, ha a lehető legjobban ismerjük és használni tudjuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat.
A táborhely felé tartva is ezzel a szemlélettel tekintettünk a tájra, és tértünk be egy fenyves erdőfoltba.
A táborozás során tűzre biztosan szükségünk lesz, ezért a fenyves szinte hívogatott egy kis „fat wood” („zsíros fa”) vadászatra, ami remek élesztékként szolgál az esti tábortűzhöz.
Vagyis szolgáltatott volna, mert nem jártunk sikerrel.
Így egy gyakorlati tapasztalattal és gyantás fa nélkül folytattuk az utunkat.
Táborhely pontos helyének kiválasztása és előkészítése
A térképen nagyságrendileg kiválasztott tábor területéhez érve, ideje kiválasztani pontos helyet, majd a kulcsfontosságú tábori elemek, mint a tűz, a sátrak/menedékek helyét.
Itt a villámgyors helyzetelemzés után átvettük, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a táborhely kiválasztása során a helyszínen (széljárás, a víznyerőhely és a kiszáradt fák, csak hogy néhányat említsek).
Amint megvolt a pontos hely, zsákjaink súlyától megszabadulva (és az érkezést megpecsételendő pálinkát elfogyasztva) máris a tereprendezésre került a fókusz.
Itt is megkaptuk a kapcsolódó infókat és közösen alakítottuk ki a táborhelyet azzal a szemlélettel, hogy aztán visszaalakítása is ugyanilyen könnyen történhessen majd meg.
„Leave no trace”, ugyebár.
Menedéképítés és menedéktípusok a bushcraft tantúrán
A terep rendezve, ideje felépíteni a menedékeket.
Egy résztvevő érkezett -igen menő- bivakzsákkal, neki volt a legkevesebb tervezési és kivitelezési feladata az éjszakai menedék elkészítésével.
Mi a többiek, különböző ponyvákkal érkeztünk, amelyeket olyan formára kellett hoznunk, hogy az éjszakai mínuszokat viszonylagos komfortban tölthessük a felszerelésünkkel együtt.
Rendkívül értékes része volt a tantúrának ez a szakasza is.
Hiszen Tanki nemcsak a menedéképítés alapvetéseit, és a leggyakoribb menedékítpusok sorát adta át, ezeket meg is építette.
Ez rengeteget segített megérteni az adott menedéktípusok előnyeit és hátrányait és kontextusba helyezte az eszköz és időszükségletet is típusonként.
Ezek alapján mindenki eldönthette, hogy milyen menedéktípus fog saját kezűleg, de szükség esetén segítséggel megépíteni.
Téli táborozásról lévén szó, ezek komoly döntések.
A legtöbben bölcsen választottak, én lustán. 😀
Mindenki a „Tanki kedvence”, azaz a „gyémánt” menedéktípus mellett tette le a voksát.
Én egy „féltetőt” húztam ki, mert nem vagyok fázós és nem volt eső várható.
Közben villámgyorsan, különösebb körítés nélkül egy tűz is lángra lobbant, mert kezdett hűvösebbre fordulni az idő.
„Holnap beszélünk a róla részletesen”, nyugtatott meg minden tűzgyújtási skillekre éhes tekintetet Tanki.
Vacsi, beszélgetés a tűz körül és szundi
A tűz körül végigfutott néhány -nagyon szűken mért- „háromcentes”, szállt a füst, az erdőt pedig betöltötte a magunkkal vitt vacsora frissen hőkezelt illata.
A sziporkázó túratörténetek megosztása jóízú nevetésekkel és nem egyszer hasznos tapasztalatokkal gazdagították a résztvevőket.
Az erdő közben elcsendesült és a túra fáradalmai lassan, de biztosan ültek ki mindegyikőnk arcára.
Dolga végeztével (és fáradtsági szintjének függvényében) mindenki a maga ritmusában nyugovóra tért.
Az éjszakát enyhe téli hőmérséklet (-1,5 C fok) és lágy szellő uralta. Kellemes idő volt a pihentető alváshoz.
Az állati neszeket ha nem is hiányoltam, mégis furcsa volt, hogy szinte teljesen elnémult az erdő.
Ez az a fajta csönd, ami tölti az ember lelkét.
Azt hiszem ezért szeretünk az erdőben aludni.
Reggeli tábori szeánsz
A tábori reggelt egy túratárs „jet lag-es” bioritmusa indította valamikor fél 6 után.
Mivel tökéletesen kialudtnak éreztem magam, én is idejét láttam a felkelésnek.
Döntésemben sokat segített, hogy a koránkelő túratárs már tüzet is gyújtott.
„Tűz, forró víz, kávé!”, suhant át a gondolat a fejemben és már indulhatott is a nap.
Mire az elkészített kávém végére értem, a többiek is tábori életjeleket kezdtek mutatni.
A parázsló tűz emberi társaságot kapott a személyünkben és kolbászok, szalonnák, kenyerek és kávék sokasága lett az éhes reggeli gyomor tápláló martalékává.
Kell is a kalória a természetben, pláne hűvösebb időben.
És mert még előttünk állt a tantúra egy szintén izgalmas része, a tűzgyújtási ismeretek etapja.
Tűzgyújtási ismeretek
A reggelik elfogyasztása szinte észrevétlenül csapott át tűzifa gyűjtésébe.
Bármennyire is kemény bushcrafterek vagyunk (vagy éppen nem vagyunk), a tűzgyújtási ismeretekhez azért hasznos a fa, lássuk be.
Ez is egy bitang értékes része volt a tantúrának. Igazi bushcraft villámképzés tűzgyújtásból.
Miről volt szó „tőgondolatokban”:
– Vágóeszközök és használatuk a tüzelő gyűjtése és előkészítése során.
– Éleszték típusok.
– Tűzgyújtó eszközök (kovakőtól a különböző típusú szikravetőkig).
– Tűztípusok: Melyik mire és miért jó, előnye, hátránya stb.
A „minden bushcraft infó annyit ér, amennyire alkalmazni tudod” elv alapján mindenki választott magának egy tűzkialakítást, amit aztán „megrakott” és stabil állapotig menedzselt.
Itt találkoztam olyan tűztípussal (és ilyet is „építettem”), amelyről soha nem hallottam korábban és rengeteget fogom használni az outdoor sütögetéseim során.
És volt olyan (szám szerint kettő) tűztípus is, amelyeket ismertem ugyan, de mélységében nem ismertem sem a valódi előnyüket, sem az apró finomságokat, amelyek igazán hatékonnyá teszik ezeket.
Már ezért „tüzes részért” bőven megérte résztvenni ezen a kétnapos „bushcraft túrán”.
Gyors ebéd és táborbontás
A tűzrakási készségeink fejlesztésével igencsak elment az idő, amit én csöppet sem bántam.
Ezzel együtt ideje volt pótolni az energiát egy gyors ebéddel, majd elkezdeni a táborbontást.
Mindenki lebontotta az épített menedékét, becsomagolta a cuccait a hátizsákjába és türelmesen megvárták, hogy én is összepakolásszam a cuccaimat -bőven- utolsóként.
Sokat csináltam már, de nem vagy egy kapkodó őrült a természetben (sem).
A táborbontás záróakkordjaként a tűz szakszerű kioltasát és menedékhelyekre az avar visszaterítését végeztük el.
Vagyis a többiek, mert én ugye még bőven pakoltam.
Visszatúra toronyiránt
Rövidített (és nem utolsó sorban szintben is könnyített) túraútvonalon közelítettünk a hétvége kiindulópontja, a parkoló felé.
Az útközben adódó, bushcraft szemmel fontos és/vagy érdekes dolgokat (mint amilyen egy földből kifordult fa „gyökérürege” menedékként) rendre megnéztük, átbeszéltük.
Sokkal több élménnyel, mérhető mennyiségű sárral, is méterekről jól beazonosítható füstszaggal értünk vissza a túra kezdő és egyben végpontjához délután két óra magasságában.
Miért tetszett Tanki téli bushcraft tantúrája (nagyon)?
Törekedtem pontokba szedni a tapasztalataimat még most, frissen (még a túraaláöltözőm rajtam, amikor ezeket a sorokat írom).
Tehát rálátásod már van egy ilyen hétvégére.
Ezért most csak azokat a dolgokat emelem ki, amelyek szerintem igazán különlegessé tették ezt a túrát.
Imádtam, hogy mindent valós időben tanultunk.
Ahogy egy túra és táborozás főbb mérföldkövei követik egymást, ugyanolyan sorrendben kaptuk meg a kapcsolódó infókat.
Ez sokkal mélyebb megértést adott és az információ máris kezdett tudássá alakulni.
Elképesztően jó volt egyenrangúként tanulni.
Egyetlen pillanatra sem éreztem azt a gyűlölt érzést, amit az unalmas iskolai órák tanító-tanuló hierarchiája okozott bennem anno.
Igen, egyértelműen Tanki volt a vezető és ő döntötte el, hogy mikor, mi történik.
Ezzel együtt tisztelettel és a felsőrendűség bármi jele nélkül, a csapat részeként volt jelen. És ez rohadt jó érzés!
Lazán, mégis felelősségteljesen tartotta össze a teljes hétvégét és a résztvevőket.
Aki csinált már csak kicsit is hasonlót, az tudja, hogy ez mekkora feladat.
Fel merte tenni a kérdést, hogy…
A búcsú előtt mindekitől megkérdezte, hogy hogy érezte magát a túrán, és mit gondol az egészről.
Szeretem ezt a fajta utánkövetést.
Egyrészt mert mind tudjuk, hogy mindig van hová fejlődni.
Másrészt pedig azért, mert akiben van alázat véleményt kérni a saját munkájáról, azzal az emberrel van értelme együtt dolgozni.
Kinek NEM ajánlom Tanki bushcraft tantúráját?
#1 Ha úgy érzed, hogy neked már senki nem tud újat mondani bushcraft témában, akkor ez a túra nem neked való.
Nem azért, mert ne hallanál új dolgokat (mert garantálom, hogy hallanál), hanem azért, mert nincs meg benned a kellő alázat, hogy hajlandó légy elismerni, van még hová fejlődnöd neked is.
#2 Ha lusta vagy cipelni a saját cuccod.
Egy bushcraft tantúra nem ultralight backpacking. Ha nem csak információt akarsz gyűjteni, akkor a különböző bushcraft tevékenységek gyakorlásához eszközökre, olykor nehéz kiegészítőkre lesz szükséged.
Ezt pedig nem fogja neked felvinni a hátán helyetted senki.
#3 Ha szeretsz túrázni, de abszolút hidegen hagy a bushcraft.
Bár ígyis bőven tartogat számodra értéket egy ilyen tantúra, a jellege és a fókusza miatt számodra nem lesz annyira értékes.
H2: Kinek ajánlom Tanki bushcraft tantúráját?
Tiszta szívből ajánlom neked Tanki túráját, ha:
#1 Szeretnél magabiztosabban mozogni a természetben abban a tudatban, hogy váratlan, esetleg szélsőséges, akár vészhelyzeti körülmények között is boldogulni tudsz.
Nem kell ahhoz hatalmas katasztrófa, hogy szükséged legyen bushcraft technikákra.
Elég egy komolyabb eső, esetleg szuboptimális tűzifa-ellátottság és máris jól szolgálnak azok a technikák és megoldások, amelyek alapjait egy ilyen tantúra során sajátítasz el.
#2 Ha nem szeretnéd, hogy a bushcraft tevékenységed YouTube videók nézegetésében, eszközvásárlásban és azok Instára fotózásában merüljön ki.
A tévhitekkel ellentétben amit sokan tudásnak vélnek, az csak információ.
Nem ugyanaz megnézni egy YouTube videót a ponyvamenedék építéséről és ugyanezt a menedéket megépíteni mínuszokban, sötétedés után, szélben, esetleg szakadó hóesésben.
Amit tudsz, az a természetben értéktelen.
Amit alkalmazni is tudsz, az viszont komfortosabbá teheti a természetben való létet, vagy akár életet is menthet.
Ezeken a tantúrákon nem csak információt és tudást, hanem gyakorlati tapasztalatot is szerzel.
#3 Ha hajlandó vagy alázatosan tanulni és gyakorolni és olyan módszereket kipróbálni, amelyek elsőre talán macerásnak, vagy ódivatúnak tűnnek.
A bushcraft technikák egy része tagadhatatlanul inkább hagyományőrzés, mint hatékonyságra törekvő megoldás.
Másik része azonban olyan, mára „old-school-nak tűnő” tudás, amelyek a világ legkülönbözőbb részein, akár teljesen eltérő éghajlatú területeken is sikerrel alkalmazható, effektív módszer.
Ismerni mindegyiket érdemes.
Készségszintre fejleszteni az utóbbi kategóriába tartozókat pedig mindenképpen javasolt, mert hatékony megoldások ma is.
Én imádtam ezt a tantúrát.
Egyetlen szokatlan momentuma az volt, hogy nem egyedül, vagy másodmagammal, hanem csoporttal bóklászom az erdőt, faragom a tollaságat és fejlesztem a többi outdoor és bushcraft-skillem.
Ez is egy érdekes és javamra váló tapasztalás volt.
És ha úgy döntesz, hogy te is részt veszel Tanki egyik túráján, vastagon van rá sansz, hogy velem is találkozol.
Mert az biztos, hogy a jövőben is részt fogok még venni jópár ilyen eseményen.
0 hozzászólás