Az első Bakancsos-kunyhóban alvásom ötlete Kismaroson talált rám.
Digitális nomád életvitelünk folyományaként éppen Kismaroson tartózkodtunk pár napot, amikor Bogi (a párom) átdobott egy Facebook posztot, amint Tanki és Bakancskoptató (outdoor körökben gyakran találkozhatsz a nevükkel) egy kunyhó előtt, annak felújítása kapcsán „pózol” boldogan.
Megnéztem, megtetszett, eldöntöttem, hogy eltúrázok a Bakancsos-kunyhóhoz és kint töltök egy éjszakát.
Elautóztam a raktárba (ahol azok a cuccaink vannak, ami nem fér el már az autóban) és elhoztam a téli kintalváshoz szükséges cuccokat (téli hálózsák, télre szánt derékalj stb.).
Másnapra terveztem az indulást.
Felpakoltam
Talán kissé jobban is a kelleténél.
De nem végeztem komoly kutatómunkát, így nem voltam benne biztos, hogy mi is fogad majd ott pontosan.
Meg amúgy sem vagyok egy kimondottan „alulpakolós”, így köztünk szólva.
A februári időjárás volt annyira szeszélyes, hogy túrázó legyen a talpán, aki előre hajszálpontosan betudta volna lőni a ruházatát.
Ezért többet is vittem, meg úgy ~500 méter után erősen elkezdtem lentebb vetkőzni, mert bitang meleg volt.
Sok karakternek videó a vége, a történet folytatását a lenti videóban találod:
Szóljak amikor új tartalom érkezik?
Iratkozz fel az ingyenes Losi Outdoor értesítőre!
