„Téli magashegyi tanfolyam? Minek?

Ha láttál már havat, megy a téli túrázás. Ha pedig voltál már a Csóványoson, akkor magashegyen is megy. Nem?”

Nem egészen.

A téli magashegyi felkészítő olyan, mint a biztonsági öv: legtöbben azután értékelik igazán, miután legelőször szükségük lett volna rá.

Semmi korholás, semmi ítélkezés. Magam is egy f*ngatós téli Kriván után keveredtem a MountainGo Téli magashegyi talpalójára.

Pedig voltam már előtte magashegyen.

Pedig rendszeresen járok vadkempingezni télen is.

Kezdjük az elején…

Téli magashegyi tanfolyam – „Minek mentem oda?”

Még 2022 szeptemberében indultam neki a Kriván csúcsának a Magas-Tátrában, téli körülmények között.

Több tátrai csúcsra túráztam már fel nyári körülmények között, ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy téli viszonyok közt is tegyek egy magashegyi túrát a Tátrában.

A Kriván úgyis mozgatta már a fantáziám egy ideje, ezért ráböktem: legyen.

A téli magashegyi viszonyokra józan paraszti ésszel és némi googlizással törekedtem készülni.

Ezért szereztem be túracsákányt (ami életmentő döntés volt), ezért érdeklődtem az egy héttel előttem, szintén hóban, szintén a Krivánra feltúrázóktól a körülményekről stb.

Mindez kevésnek bizonyult.

Jó erőnlétben vágtam neki, nyári tempót tudtam tartani az eső, majd havas eső és hó ellenére, egészen úgy 2.200-2.300m magasságig.

Onnantól a friss hóval gazdagon borított, teljesen járatlan hegyen többször letértem az útvonalról.

Folyamatosan derékig szakadtam be a hóba, de enélkül is comközépig érő hópaplanban tapostam fölfelé magam.

Miután a terep egyre meredekebbé és jegesebbé vált (a hómacskával pedig nem túl hatékony és biztonságos lépést rúgni), az idő egyre zordabbá (jeges-havas eső széllel) és ki is csúsztam (amit az erre a túrára beszerzett csákánnyal sikeresen megfogtam), gyors életösszegzés után a visszafordulás mellett döntöttem.

Úgy szűk 100m távra a csúcstól.

Jó döntésnek bizonyult, mert a döntés után úgy 10-15 perccel hipotermia jelei kezdtek jelentkezni nehezen kontrollálható reszketés, elzsibbadt ujjvégek és kisebb pánikérzés képében.

A történet folytatása happy end, és nem is annyira fontos aktuális témánk szempontjából.

Ami viszont az, hogy rájöttem: érdemes lenne mind felszerelésben, mint tudásban jobban felkészülni az ilyen téli magashegyi kalandokra.

Ezért regisztráltam végül idén a MountainGo Téli magashegyi talpalójára.

Mi is pontosan a MountainGo Téli magashegyi talpalója?

Alaposan, többször átnyálazva az esemény leírását két dologban voltam egészen biztos:

1. Ez az a képzés, amire szükségem van.
2. Sokkal jobb nevet is adhattak volna neki.

Utóbbit talán a marketinges vénám szülte, bár más is jelezte már, hogy nem túl popos (és nem is igazán kifejező) a név. Szintén nem popos, de kifejezőbb lehetne a téli magashegyi tanfolyam. Na elkalandoztam…

Szóval a leírást megfejtve, majd „a talpalót” megtapasztalva úgy összegezném utólag, hogy ez a képzés alapozás a téli magashegyeken való mozgáshoz.

***Frissítés***

„Azért nem téli magashegyi tanfolyam mert azt a Magyar Hegymászó Oktatók Kollégiuma tartja egy másik tematikával.

És azért talpaló mert ez egy utas vagy ügyfélképző talpaló a vezetett túrákon felmerülő nehézségek és szituációk kezelésére és az eszközök ismeret hatékony alkalmazása.” – Erdész András (UIMLA Hegyi túravezető, Ügyvezető, MountainGo alapító tulajdonos)

Ezen a ponton lényegtelen, hogy hegyet, vagy jeget mászni, túrázni, vadkempingezni, síelni, vagy csak lehelletkarikát fújni mész magashegyre téli kondíciók között, az itt kapott tudás mindezek alapját képezi.

Az a sokat emlegetett alap, amire aztán a mozgás-specifikus dolgokat építeni lehet.

Aztán persze volt olyan tudástömb is a képzésen, ami nyári körülmények között is éppúgy hasznos (csomók, ön- és társ-biztosítás alapok stb.).

A magashegyi tanfolyam helyszíne

Kishazánk, a csodás magyar nyelvet hátán hordó természet lágy öle, egyetlen és utánozhatatlan. Meg relatív lapos.

Magashegyi képzésre a domborzatunk – finoman fogalmazva is – korlátozottan alkalmas.

És akkor még nem is beszéltünk az egyre inkább háromévszakossá váló időjárásunkról.

Szerencsénkre a szomszédunkban, az országból bárhonnan pár órányira bőven találunk magashegyeket. Olykor azért fanyar érzés, hogy egy részük nem is olyan rég még magyar terület volt.

A szóban forgó felkészítő helyszínét az Alpok Ankogel hegytömege adta.

Ezért a telekocsis rendszer sofőri szerepét vállalva, pénteken hajnalban három óra után vettem fel az első utasokat Budapesten.

Kicsit koránra lőttük be az indulást, de egy 600km-es út során jól jön, ha van puffer.

Folyamatos esőben, de kellemesen eseménytelen utazással értük el a találkozási pontot, a Mallnitz melletti síterep parkolóját.

Koránkelésünk gyümölcse volt, hogy kényelmesen kávézhattunk és nézelődhettünk, amíg mindenki megérkezett a megbeszélt időpontra.

Felszereléskiosztások és villámpacsizás után a kocsikat magunk mögött hagytuk és elindultunk az Ankogelre.

A szállásunkat jelentő hüttét most kényelmesen, felvonóval közelítettük meg.

A „kényelmes” alatt azt az időtartamot értem, amit a felvonókkal tettünk meg.

Volt azonban nettó 5-7 perc, amit a felvonótól a Hannoverhaus hüttéig gyalogosan tettünk meg a cuccainkkal.

Lazán öltözve, a lenti kellemes időjárással számolva, a napszemüveget, kesztyűt és hasonló úri huncutságokat a táska óvó rejtekében tartva léptem ki a felvonóházból.

És akkor beköszönt a hegy.

Némi nehéz légzés a szél okozta léngyomás-játékától, 8-10m látótáv a jégszemcsés hófúvástól és ingatag botorkálás a friss havon…és máris a Hannoverhaus alsó szintjén, a „bakancsroom” melletti tárolónál találtuk magunkat.

Kissé időigényes becheckolás, szállásdíj és ételigény rendezése után elfoglaltuk a többfős szobáinkat, hogy aztán kezdetét vehesse a téli magashegyi talpaló érdemi része.

Hogyan épült fel a téli magashegyi felkészítő?

Amolyan természetadta módon. Részletezem.

Téli magashegyi tanfolyam 1. nap

Nem sok időnk volt a lustálkodásra a szobánk/ágyunk elfoglalása után.

A programot egy ismerkedéssel kezdtük.

Ez nem csak azért fontos, mert alapvetően szociális lények vagyunk, hanem mert a hegyen könnyen adódhat olyan helyzet, amikor egymásra vagyunk utalva.

Szóval mindenki elmondta ki ő és mit is keres itt, aztán gyors szünet a kövi program előtt.

És persze megismertük az oktatóinkat is, akikre a következő napokban a figyelmünket szenteltük.

Felszerelés alapok.

„Hová, milyen bakancsot?”

„Hótalpból és hágóvasból milyet?”

„Milyen egyéb kiegészítőket vigyek?”

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptunk választ ebben az etapban.

Terítékre kerültek sisakok, hátizsákok, csákányok, aláöltözők, pulcsik és kabátok, beülők és kötél stb. a fentebb említetteken kívül.

És bár nincsenek mindig egzakt szabályok, megértve a felszerelések közti lényegi különbségeket és azok célját, jobb és megalapozottabb döntéseket tudok hozni a jövőben velük kapcsolatban.

Ezt egészítette ki a következő szekció:

Mit rejt egy UIMLA Hegyi túravezető hátizsákja?

Rendíthetetlen vezetőnk, Erdész András a saját zsákjának tartalmával demózta, hogy mit és hogyan érdemes pakolni téli magashegyi környezetben mozgáshoz.

Persze egy hegyi túravezető zsákja némileg több felszerelést rejteget, mint egy túrázóé, ezeket a különbségeket is sorba véve átfogó képet kaptunk a nélkülözhetetlen felszerelések listájáról és pakolási módjáról.

Az agyam zabálta az energiát, ideje volt utánpótlást bevinni vacsora formájában.

Félpanziós ellátást kértem, ami reggelit és vacsorát takart és az étkezésre vonatkozott (tehát a szállás külön tétel).

A vacsora többeknek „hüm-hüm” volt, én – talán a szerencsés választásnak köszönhetően – jót és finomat ettem.

Még az emésztési KO hatása alatt csaptunk bele aznapi utolsó fejtágítónkba.

Lavinafelszerelés és lavinamentési elméleti alapok

Fajsúlyos téma ez így hajnal óta talpon és vacsi után.

Ezzel együtt nagyon érdekelt, ezért éberségem egész könnyen megőrizve szívtam magamba a látottakat és hallottakat.

Megismertük a kockázatelemzési minimumot: Azokat a szempontokat, amelyeket érdemes az adott téli magashegyi túra előtt és/vagy közben mérlegelni, hogy relatív biztonságos utunk legyen.

Lefektettük a hóprofilozás és helyszíni elemzés alapjait, amit egy neccesnek tűnő szakasz előtt elvégezhetünk.

Végigvettük a „lavinafelszerelés ABC” eszközeit. Megnéztük az elméleti és gyakorlati különbséget a különböző lavinaeszközök között.

És végignéztük, ahogy hős vezetőnk, András, lavinaáldozatok után kutat a hütte padlóján 😀 …persze csak szemléltetés gyanánt.

A lavinamentési alapok fontos részét képezték azoknak az „elmecsapdáknak” a felismerése, amelyek torzítják az objektív döntéshozatali folyamatunkat. Magyarán olyan gondolatok, amelyekkel átb*sszuk magunkat.

Ezzel a brutál tartalmas szekcióval zártuk az első napot…végre.

Ideje volt kidőlni és némi erőt gyűjtani a következő napra.

Téli magashegyi tanfolyam 2. nap

Visszafogottan pihentető alvás (mert minden tagadás ellenére Kincső horkolt, Bálint álmában hadakozott valakivel/valamivel, Dénes mobilja hajnali ébresztőn marad, én meg túlfáradtam magam) után, Jack Sparrow kapitányi ruganyos léptekkel igyekeztem táplálékot és napi információt szerezni. Az infó jött hamarabb.

Kiderült, hogy 9 előtt tuti nem mehetünk ki, mert a lavinaveszély miatt robbantani fogják a meredekebb lejtőket.

Feldolgoztam a hírt, majd egy választékszűk svédasztalos reggelit is.

Kis szussz, aztán indult az aznapi pensum.

Az aznapi programunk ennek eredményeként organikusan formálódott és kaptunk egy csipetnyi extra pihit.

Majd a csapat egyi fele kinti, a másik fele benti programmal ásott tovább a téli magashegyi tanfolyam mélységeibe.

Csomózási technikák, stand alapok és kötélmenedzsment

Bent Fannival kötözködtünk.

A kötélkezelés alapjait a különböző, legfontosabb csomók tanulása és begyakorlása során szívtuk magunkba.

Miután a legalapvetőbb csomók mindenkinek mentek, gyors teremváltás után standokat rögtönöztünk az étterem hátső részének oszlopaira.

Miután itt is átjöttek a legfontosabbak, a standokba biztosítottunk és eshetőségeket, best practice-okat gyokoroltunk be.

A nemrég gyakorolt csomókat itt már standban használva is megtanultuk alkalmazni.

Tartalmas anyag volt, amit ebéddel zártunk.

Nekem még volt bőven szendvicsem, protein szeletem stb., ezért azt törekedtem megmenteni az enyészettől. Meg nem is volt kedves kivárni a kajánál a sort, hogy aztán sebtiben rámoljam be az ebédet a kövi program előtt.

A nap második felében kinti folytatódtunk.

Hágóvas mini-workshop

A gyakorlatban is megnéztük a hágóvasak közti különbségeket és átbeszéltük, hogy hová, milyet érdemes választani.

Ezután a kötözős hágóvasak szakszerű bakancsrarögzítését ejtettük meg.

Már hágóvasakkal a bakancsokon hegymeneti és lejtmeneti technikákat próbáltunk ki, csákányokkal a kézben.

Lavinamentési és keresési gyakorlat

Ez pontosan az, aminek hangzik.

Téli magashegyi környezetben az egyik legnagyobb objektív veszélyforrás a lavina.

Ezért érthető, hogy miért kapott kiemelt jelentőséget ez a problémakör a téli magashegyi tanfolyamon is.

A kinti hóban lavinajeladókat ástak el oktatóink, hogy aztán az összes lehetséges szemétséget elkövetve nehezítsék a dolgunkat, azaz a jeladók megtalálását.

Hálás vagyok nekik ezért.

Mert az elméleti oktatáson bőszen „Igen, értem” lebólogatott gondolatok a gyakorlatban és az izgalom hevében a feledés homályába veszett.

A gyakorlat azért összességében jól sikerült, a beásott jeladó (ami ugyebár egy bajbajutott, lavina alá temetett társunkat reprezentálta) meglett.

Azért jó, hogy ez nem éles helyzet volt.

Hóprofil elemzés és „lavinavizsgálat”

Utána jöhetett a hómunkás képzés.

A hóprofil elemzéshez ugyanis a lavinalapátokkal mozgattunk meg némi havat.

Aki fázott, már nem fázott tovább. 🙂

A hóprofil elemzés alapvetőbb és profibb aspektusait is megvizsgáltuk.

Utóbbi szakmai ínyencség és egy kitekintés, hogy bőven van hová elmélyülni a témában, ha valakit vonz a terület.

Előbbi pedig a téli magashegyi tanfolyam egyik legfontosabb kérdését segített megválaszolni: Hogyan kerülhetjük el a legnagyobb biztonsággal a lavinaveszélyes területeket a túránk során?

Az elvégzett lavinatesztek nagyon szemléletesen támasztották alá az előző nap elméletben tanultakat.

Dolgunk végeztével a kiásott falat feltöltöttük és egy másik, hosszú, meredek lejtőhöz bandukoltunk.

Itt a feladatkör neve:

Kicsúszás megfogása csákánnyal és anélkül

A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy mennyire fontos skill ez, ezért is örültem nagyon, hogy stabilabb alapokra tehetek szert ebben is.

A kezdeti óvatoskodás után a legtöbben örömmel vetettük magunkat a meredek lejtőre, hogy ott hason, háton, fejjel előre stb. kicsúszást szimulálva fogjuk meg a csúszást csákánnyal, vagy éppen csákány használata nélkül.

Mit mondjak még erről? Király volt!

Kellemesen elfáradva – meg néhányan „átfagyva” indultunk vissza a hütte melegébe vacsorázni.

A tökmagos nemtommilyen gnocchi piszok finom volt, jót ettem.

Szundi.

Téli magashegyi tanfolyam 3. nap

Egy fokkal jobb alvás után a továbbra sem gasztromaxi svédasztalos reggeli fogadott. Segáz, tudtam mit enni.

Kint most is folyt egy kis lavinamentesítési munka, ezzel együtt reggeli után nem sokkal már a kinti havon taposhattunk.

A csapatot oktatóink elharmadolták, hogy hatékony magashegyi vetésforgó elvén folytatódhasson a téli magashegyi tanfolyam.

Élve eltemetés

A kedves név gyakorlat pszichésen törekszik felkészíteni arra, amikor a hó alá kerülsz (pl. lavina által).

Ezt az állomást Marci vezényelte le.

Nyilván az az érzelmi nyomás, amelyet egy lavinabaleset résztvevője él át, meg sem közelíthető.

Mégis érdekes tapasztalat volt, amikor az előre kiásott kis hógödörbe hason könyökölve a csapat többi tagja elkezd rámlapátolni a havat.

Először a sötétség száll le, majd a külső hangok is egyre halkulnak és elmosódottabbak.

Őszintén megvallva, ez ebben a formában nyugtatólag hatott rám egészen addig, ameddig az azt nem éreztem, hogy fogy a levegő. És ez a pillanat normáltól gyorsabb légzés mellett hamar elérkezett.

Az erősen kontrollált teszkörnyezetnek köszönhetően a jelzésemre egy másodperc alatt kihúztak a társaim, hogy aztán közülük temethessünk be valakit.

Olyan tapasztalat volt ez, amit remélem, csak ilyen kontrollált környezetben, mondjuk egy másik téli magashegyi tanfolyamon élek csak át ismét.

Hóstandok és ereszkedés

A másik két állomás tudásanyagát egy pontban érdemes tárgyalnunk.

Fanni állomásán teljesen életszerű téli magashegyi szituációra törekedtünk készülni:

Többed magaddal túrára, nincs nálatok kismillió mászócucc, de nyilván van mindenkinél egy csákány, meg van kötél. Meredek lejtőhöz értek, ahol le kellene engedni a kevésbé rutinos, vagy félősebb tagját a csapatnak. Mit teszel?

Nagyjából ezt a kérdést jártuk körbe hóstanddal, kötélből rögtönzött „beülővel” stb.

A főni (András) állomásán már kialakított standok vártak: egy jégcsavarokkal, egy beásott csákonyokkal épített.

A lényeg nem is annyira a kialakított stand volt, hanem a társmentés mikéntje.

Gyakorlatilag egy egyszerű és könnyű húzórendszert épített fel mindenki olyan elemekből, amelyek a való életben is magunkkal vihetők tömegüket és méretüket illetően is.

Ezzel a gyakorlattal zárult a MoountainGo Téli magashegyi tanfolyam (aka téli magashegyi talpaló) érdemi része.

A hüttébe az ebédet elfogyasztani és a cuccunkat összepakolni tértünk már csak vissza.

A hüttét üzemeltető srácok több kör cucc-transzferrel jófejkedtek velünk, így hómobil vitte a cuccunk nagyját a felvonóig, nem mi.

Túra nem is volt a téli magashegyi tanfolyamon?

Nem volt.
Az „A” tervben volt túra, a „B” tervben is, de az időjárás és a levinahelyzet a túra nélküli – „C – tervet igényelte. Ilyen a magashegy.

A biztonság az első és bár én is készültem a túrára, a kapott tudásanyag és gyakorlati ismeret mellett nem maradt keserű szájíz bennem az elmaradása miatt.

Mennyibe került a téli magashegyi tanfolyam?

Hogy olcsó, vagy drága valami, az teljesen szubjektív megítélés kérdése.

Ezért itt a költségeket teljesen tárgyilagosan írom, mert most nem posztom eladni neked ezt a képzést. A marketinges szekcióm eggyel odébb van.

Ezek 2024 februári téli magashegyi tanfolyam költségek:

Amit a MountainGo-nak fizettem:

Részvételi díj: 149.990Ft

Ez tartalmazza az UIMLA hegyi túravezető díját és minden költségét, valamint a szükséges technikai felszerelés (hágóvas, csákány, lavinaszett, kötelek stb.) díját is.

Amit a szálláson fizettem:

Szállásdíj: 40EUR (ÖAV tagsági kedvezmény nélkül 50EUR lett volna).
Félpanziós ellátás (2 vacsi, 2 reggeli): 90EUR

Amennyibe a kiutazás került:

Négyen mentünk egy autóval, így a költségeket is négyfelé tudtuk szétdobni.

Osztrák autópályamatrica: 11,5EUR (4.485HUF) Itt tudod online megvenni előre.
Üzemanyag összesen: 76.309HUF
———————————————–
4 főre elosztva, összesen: 20.199Ft

Egyéb költségek:

Felvonó: 37EUR

Ha ezeket összeadod, akkor nagyjából ennyit fitetsz, ha BP-ről indultok négyen.

Az árakat persze aktuális indulásra kell vetíteni, a képzés sem lesz olcsóbb, ahogy más sem.

Milyen volt a MountainGo Téli magashegyi tanfolyam?

Röviden: Bitang sűrű, jó hangulatú, tartalmas és kicsit alulkommunikált.

Sűrű, mert tényleg azt éreztem, hogy csak „muszályszünetek” vannak, hogy ne dőljünk ki idő előtt. Azon kívül non-stop képzés zajlott.

Jó hangulatú, mert voltak jó beszélgetések, nevettünk a saját hülyeségeinken és mert az oktatóink is szívvel-lélekkel csinálták végig a 3 napot.

Tartalmas, mert már adott nap végén is újra át kellett gondolni, hogy mi mindenről volt szó, és most, amikor ezeket a sorokat írom is jegyzet, fényképek és más résztvevők Facebook psztjai segítségével elevenítem fel a fontosabb történéseket, nehogy valami lényeges kimaradjon.

És alulkommunikált, mert többünknek nem volt egyértelmű a költségek alakulása, vagy éppen az, hogy mikor, mi fog történni a képzés során.

Összegezve:

Értékes tudást szereztem és azt gondolom, hogy nagyon fontos alapokat kaptam a téli magashegyen való mozgáshoz.

Persze minden képzés annyit ér, amennyit beleteszel, majd amennyit gyakorlatba ültetsz.

Én úgy gondolom, hogy beletettem a magamét ebbe a tanfolyamba és törekszem élőn tartani a megszerzett tudást.

Hálás vagyok a szervezésért a MountainGo-nak, a tudásátadásért és terelgetésünkért Horváth Fanninak, Erdész Andrásnak és Dudás Marcellnek, a csapattársi támogatásért pedig minden résztvevőnek, akivel közösen toltuk végig. És köszi neked is Csiri-Biri (Kárpáti Boglárka), hogy támogatod a létező összes -olykor fura- hobbim!

Köszi mindenkinek és pacsi innen is srácok!